ὑποφήτου
ὑποφήτης, a suggester, interpreter, a priest who declares an oracle
| Singular | Dual | Plural | |
|---|---|---|---|
| Nominative | ὑποφήτης | – | ὑποφῆται |
| Genitive | – | – | – |
| Dative | – | – | – |
| Accusative | – | – | ὑποφήτας |
| Vocative | – | – | – |
ὑποφήτης, a suggester, interpreter, a priest who declares an oracle
| Singular | Dual | Plural | |
|---|---|---|---|
| Nominative | ὑποφήτης | – | ὑποφῆται |
| Genitive | – | – | – |
| Dative | – | – | – |
| Accusative | – | – | ὑποφήτας |
| Vocative | – | – | – |