Κρηταιεύς
Κρηταιεύς, Att. Κρηταεύς IG 2(2).687.25: ὁ:—Cretan, A.R. 1.1129, Plb. 6.46.3, GDI 5160 (Mylasa), AP 7.448 (Leon.):—fem. Κρητ-αιίς, ίδος, ib. 6.299 (Phan.):—also Κρηταῖος, α, ον, A.R. 2.1232, AP 14.129.
Κρηταιεύς, έως, adj. m. Crétois, A. Rh. 1, 1129 ; Anth. 7, 448, 654 ||
➳ Plur. ion. Κρηταιέες, A. Rh. 1, 1129. Dans une inscr. att. gén. pl. Κρηταέων (pour Κρηταιέων) CIA. 2, 332, 25 (3e siècle av. J.-C.) ; v. Meisterh. p. 25, 1.
Étym. Κρήτη.