About
Menu

Ἑρμότιμος

Ἑρμότιμος, Hermotimus

Ἑρμό·τιμος, ου (ὁ) [ῑ] Hermotimos, h. Hdt. 8, 103 ; Arstt. Metaph. 1, 3 ; Plut. Per. 24.
Étym. Ἑ. τιμή.

Saved

Recent