ἐξευτελιστής
ἐξευτελιστής, disparager
ἐξευτελ-ιστής, οῦ, ὁ,
- disparager, τῶν ἄλλων ἀνθρώπων Phld. Vit. p.14 J., cf. p.42J.
ἐξευτελιστής, οῦ (ὁ) qui dédaigne, Philod. π. κακ. 24, 6 Sauppe.
Étym. ἐξευτελίζω.