ῥητέος
ῥητέος, one must mention
ῥητέος, α, ον, vb. d’εἴρω 2, Plat. Leg. 730b, Soph. 227d, etc.
ῥητέος, adj. verb. zu *Ῥέω, ἐρῶ, zu sagen, Plat. Theaet. 160b.
ῥητέος, ον,
verb. adj.
- one must mention, Plat.