ἐνώτιον
ἐνώτιον, ear-ring
ἐνώτιον, τό, (οὖς)
- ear-ring, A. Fr. 102, Testamentum Platonis ap. D.L. 3.42, Aen.Tact. 31.7, IG ΙΙ(2).161B 26 (Delos, iii B. C.), Hedyl. ap. Ath. 8.345b, etc.; cf. ἐνώδιον.
gener. plu. pendientes, zarcillos A.Fr.102, Aen.Tact.31.7, LXX Ge.24.22, IG 11(2).161B.26 (Delos III a.C.), Sel.Pap.3.10 (I a.C.), Ath.331e, PDura l.c., Ael.VH 1.18, Pall.V.Chrys.10.6, tb. sg. Hedyl.1502P., D.L.3.42, POxy.3491.7 (II d.C.), PEuphr.l.c., Euagr.Pont.Schol.Pr.307.1, cf.
ἐνώτιον, v. ἐνῴδιον.
ἐνώτιον, τό, das Ohrgehänge, gew. im plur.; Aeschyl. bei Poll. 10.175, 2.83 ; Hedyl. Ath. VIII.345a ; DL. 3.42. S. ἐνώδιον.