ἐνῴδιον
ἐνῴδιον, τό,
- = ἐνώτιον, IG 2.652a17, 11(2).199B 46 (Delos, iii B. C.), PPetr. 3 p.37 (iii B. C.), PRyl. 124.30 (i A. D.). [diacritics adjusted per Supp.]
ἐν·ῴδιον, non ἐνώτιον, ου (τὸ) pendant d’oreilles, Eschl. fr. 101 ; Plat. (DL. 3, 42) ; Hédyl. (Ath. 345b) ; CIA. 2, 652, a, 17 (398 av. J.-C.), etc. ||
➳ Sur la forme de ce mot, v. Meisterh. p. 51, 8 ; 61, 4.
Étym. ἐν, οὖς.