ἔνυστρον
ἔνυστρον, τό,
- = ἤνυστρον, LXX De. 18.3, Ma. 2.3, J. AJ 4.4.4.
zool., anat. cuajar
δώσει τῷ ἱερεῖ ... τὸ ἔ.
• término rechazado, frente a
ἔνυστρον, ου (τὸ) c. ἤνυστρον, Spt. Deut. 18, 3 ; Malach. 2, 3.