ἑταρίζω
ἑταρίζω, ep. = ἑταιρίζω.
†ἑταρίζω
ἑταιρίζω
[ἕταρος ἑταῖρος.]
Aor. infin. ἑταιρίσσαι Il. 24.335.
3 sing. aor. opt. mid. ἑταρίσσαιτο Il. 13.456.
- 1
To be companion to, associate with: ἀνδρί Il. 24.335.
- 2
In mid., to take with one as a companion Il. 13.456.
- 1