About Report a problem

Menu

Ἠλεῖος

Ἠλεῖος, from Elis (adj), pr. n. Eleios

1 Ἠλεῖος, α, ον, d’Élide, Éléen, Hdt. 3, 132 ; Xén. Hell. 7, 4, 19 ; etc.
Étym. Ἦλις.
2 Ἠλεῖος, ου (ὁ) Èleios, h. Is. 2, 9 Baiter-Sauppe, Stésimbr. (Plut. Cim. 16).

Saved

Recent