Ἰαόνιος
Ἰαόνιος, Ionian, Greek
Ἰαόνιος, α, ον [ᾱ]
1 ionien, d’où grec, Eschl. Pers. 897, Suppl. 69 ||
2 athénien, Oracl. ( Plut. Sol. 10).
Étym. cf. Ἰάονες.
Ἰαόνιος, α, ον
- Ionian, Greek, Aesch.; Athenian, Orac. ap. Plut.