ὑμνητέον
ὑμνητέον, one must celebrate
ὑμν-ητέον,
- one must celebrate, Luc. Dem.Enc. 19: c. dupl. acc., one must glorify as, Pl. Epin. 983e, cf. Dam. Pr. 2.
ὑμνητέον, vb. d’ὑμνέω, Plat. Epin. 983e ; Luc. Demon. 19.