Δημήτρειος Save DGE Bailly 2024 Δημήτρειος v. Δημήτριος, -ον. Δημήτρειος, ος, ον, de Dèmèter, Plut. M. 876c ; οἱ Δημήτρειοι, Plut. 943b, ceux qui reposent dans la terre, les morts ; τὸ Δημήτρειον, Str. 381, le temple de Cérès, à Rome. Étym. Δημήτηρ.