About Report a problem

Menu

Πάνθοος

Πάν·θοος, όου (ὁ) Panthoos, prêtre d’Apollon à Delphes et à Troie, Il. 3, 146 ; Luc. Gall. 13, etc. ||
➳ Nom. contr. Πάνθους, Luc. l.c. ; gén. -θου, selon d’autres -θόου, Il. 15, 522 ; 17, 9 et 23 ; acc. -οον, Il. 3, 146.
Étym. π. θέω.

Saved

Recent