Φεραῖος
Φεραῖος, of Pherae
Φεραῖος, α, ον, de Phères, Soph. fr. 758, 1 ; Eur. Alc. 606 ; masc. habitant ou originaire de Phères, Thc. 2, 22 ; Xén. Hell. 2, 3, 4 ; 6, 4, 31, etc. ; ἡ θεὰ Φεραίη, Lyc. 1180 ; Paus. 2, 10, 7 ; 2, 23, 5, ou simpl. ἡ Φεραίη, Call. Dian. 259, la déesse de Phères, c. à d. Artémis.
Étym. Φεραί.