οἰέανος
οἰέανος, with only a tunic on
οἰέᾰνος, ον, (οἶος, ἑανός)
- = οἰοχίτων, A.R. 3.646.
οἰ·έανος, ος, ον [ᾰ] qui n’a qu’un vêtement, A. Rh. 3, 646.
Étym. οἶος, ἑανός.
οἰέανος, mit nur einem Kleide, Ap.Rh. 3.646.