φίλτερος
φίλτερος, α, ον, irreg. Comp. of φίλος, Il. 11.162, Od. 11.360, Hes. Op. 309, Pi. I. 1.5, E. El. 243, Alc. 432, Hipp. 185 (anap.) (not in A. or S.): in later Prose, D.C. 64.14, Jul. Or. 2.89a.
φίλτερος, α, ον, v. φίλος fin.
φίλτερος, unregelm. Kompar. zu φίλος.
φίλτερος, α, ον
irreg. comp. of φίλος, Hom., Hes.