ἀφρονεύομαι
ἀφρον-εύομαι,
- = ἀφρονέω, LXX Je. 10.21, Sm. Jb. 1.22.
volverse insensato, embrutecerse
οἱ ποιμένες
πρὸς τὸν θεόν
ἀφρονεύομαι, c. ἀφρονέω, Spt. Jer. 10, 21 ; Symm. Job 1, 22.