ἐφεκτέον
ἐφεκτέον, one must suspend judgement
ἐφεκ-τέον, (ἐπέχω)
- one must suspend judgement, περί τινος S.E. P. 2.94, M. 8.160, cf. D.L. 9.81.
ἐφεκτέον, vb. d’ἐπέχω, Sext. 78, 17 ; 322, 1 Bkk. ; Clém. 2, 580 a Migne ; DL. 9, 81.