Ἰλιονεύς
Ἰλιονεύς, έως, épq. ῆος (ὁ) [ῑλ] Ilionée, h. Il. 14, 489.
Étym. Ἴλιον.
Ἰλιονεύς
- (ῑ) (ἀγαυός).
- Only son of Phorbas-2.
- Killed by Peneleos Il. 14.489, 492, 501.