ὑφαιρετέον
ὑφαιρετέον, one must take away
ὑφαιρ-ετέον,
- one must take away, τροφῆς Plu. Sanit. 2.132c, cf. Ptol. Tetr. 132, Sor. 1.55, Ath.Med. ap. Orib. inc. 21.13.
ὑφαιρετέον, vb. du suiv. Suid. vo ὑφελκτέον.