Τυδείδης
Τυδείδης, ου (ὁ) [ῡ] le fils de Tydée, c. à d. Diomède, Il. 5, 1, etc. ; Od. 3, 181, etc. ; au plur. Τυδεῖδαι, Arstt. Mir. 106 ||
➳ Voc. -η, Il. 5, 440 ; 6, 145 ; 8, 139, 161, etc. ; gén. épq. -εω trisyll. par synér. Il. 5, 16 ; 10, 566, etc. ; Od. 3, 181 ; et -αο [ᾱ] Il. 5, 281 ; 8, 254 ; Q. Sm. 1, 265, etc. ; dat. -ῃ, Il. 5, 1, etc. ; acc. -ην, Il. 5, 85, etc. Poét. Τυδεΐδης, Scol. 10 Bgk.
Étym. Τυδεύς.