ἀναδιδακτέον
ἀναδιδακτέον, one must teach otherwise
ἀνα-δῐδακτέον,
- one must teach otherwise or better, Ph. 1.162.
ἀναδιδακτέον [ῐ] vb. d’ἀναδιδάσκω, Phil. 1, 162.
ἀναδιδακτέον, one must teach otherwise