ἄλειφα
ἄλειφα, τό, collat. form of sq., v.l. in Hes. Th. 553, cf. SIG 57.34 (Milet., vi/v B. C.), A. Ag. 322, Call. Fr. 12, Q.S. 14.265.
ἄλειφα, ατος (τὸ) [ᾰλ] c. le suiv. Eschl. Ag. 322 ; Hpc. 620, 47 ; Call. fr. 12 ; Q. Sm. 14, 265.
ἄλειφα, τό, = ἄλειφαρ, Ael. H.A. 12.41 (im acc.) bei Jacobs, der dieselbe Form anführt aus Hippocr. fr. 43 ; ὄξος τʼ ἄλειφά τʼ ἐκχέας Aesch. Ag. 313 ; sp.D., wie Callim. fr. 12 ; Qu.Sm. 14.264 ; Nonn. D. 14.175.