ἐρυγή
ἐρυγή, belching
ἐρῠγ-ή, ἡ,
- belching, Sch. Ar. Pax 528, Aret. SD 1.5, Gal. 1.629.
- II bellowing, Hsch.
ἐρυγή, ῆς (ἡ) [ῠ] rot, éructation, Erot. 266 ; Diosc. Eup. 2, 13 ; Gal. 3, 69, au pl. Arét. Caus. m. diut. 1, 5 ; Clém. Pæd. 2, p. 219.
Étym. ἐρεύγομαι.
ἐρυγή, ἡ, das Rülpsen, Aufstoßen, Speien, Hippocr.; Schol. Ar. Pax 428 u. a.Sp.