About Report a problem

Menu

εὔγειος

εὔγειος, of or with good soil

εὔγειος, ον, (γῆ)
  • of or with good soil, Thphr. HP 4.11.1, D.S. 5.40, Dsc. 1.64; εὔγειος (sc. γῆ or χώρα), ἡ, fertile land, Thphr. CP 5.13.2 (pl.), Gp. 2.21.1; cf. εὔγεως.
    • II metaph., ψυχή Ph. 1.651.

Saved

Recent