εὔγεως
εὔγεως, of or with good soil
εὔγεως, ων,
- = εὔγειος, Str. 7.4.6, Plu. Sull. 16, Ael. NA 5.56, App. BC 4.102 codd.
εὔ·γεως, ως, ων, gén. ω, att. c. εὔγειος, Plut. Syll. 16 ; El. N.A. 5, 61 ; App. Civ. 4, 102.
Étym. εὖ, γῆ.
εὔγεως, ων, att. = εὔγειος, Strab. (s. εὔγαιος) Ael. H.A. 5.56 ; App. B.C. 4.102 u. a.Sp.