εὔμυκος
εὔμυκος, loud-bellowing
εὔμῡκος, ον,
- loud-bellowing, AP 6.255 (Eryc., dub. l.); βουκόλια ib. 9.104 (Alph.).
εὔ·μυκος, ος, ον [ῡ] qui mugit fortement, Anth. 6, 255 ; 9, 104.
Étym. εὖ, μυκάομαι.
εὔμυκος, [ῡ], laut brüllend, βουκόλια Alph. 9 (IX.104) ; κλισίη, Eryci. 3 (VI.255) ; ἠϊόνες probl. arithm. 15 (XIV.121).
εὔμυκος
εὔ-μῡκος, ον
μυκάομαι
- loud-bellowing, Anth.