ἀνδροβατέω
ἀνδροβατέω, ‘mount’ a man
ἀνδρο-βᾰτέω, = Lat. paedico, AP 5.207 (Mel.).
acostarse con hombres
ἀνδροβατέω, von Päderastie, Mel. 48 (V.208); Hesych. hat auch ἀνδροβάτης.
ἀνδροβατέω, ‘mount’ a man
acostarse con hombres