ἀντιφάρμακον
ἀντιφάρμακον, antidote
ἀντιφάρμᾰκον, τό,
- antidote, Arist. Mir. 837a18, Ceb. 26, Ath. 3.84f, Ruf. Fr. 58.1, Apollon. ap. Philum. Ven. 33.6, Dsc. 1.125:—Adj. -κός, ἡ, ἀ. ῥίζα D.S. 17.90.
farm. antídoto Arist.Mir.837a18, Ceb.26, Ath.85a, Ruf.Fr.58.1, Apollon. en Philum.Ven.33.6, Dsc.1.125, Theod.Prisc.Eup.74, Isid.Etym.17.9.23, Tz.Comm.Ar.1.191.10
• fig.
πρόχειρον ἔχων τῆς κατὰ τοῦ υἱοῦ βλασφημίας τὸ ἀ.
ἀντιφάρμακον, τό, Gegengift, Ath. III.85a.