ἐπαλειπτέον
ἐπαλειπτέον, one must anoint
ἐπαλ-ειπτέον,
- one must anoint, Orib. Syn. 5.53.17, Paul.Aeg. 2.46.
ἐπαλειπτέον [ᾰ] vb. du suiv. Orib. 5, 265 B.-Dar.
ἐπαλειπτέον, one must anoint