ἐπιφημιστέον
ἐπιφημιστέον, one must assign, ascribe
ἐπιφημ-ιστέον,
- one must assign, ascribe, δουλείαν τινί Ph. 2.452, cf. 477.
ἐπιφημιστέον, vb. d’ἐπιφημίζω, Phil. 2, 452.