ὀξυγώνιος
ὀξυγώνιος, acute-angled
ὀξυ-γώνιος, ον,
- acute-angled, Arist. Top. 107a17, Cael. 307a2, Euc. 1Def. 21, Onos. 10.16: neut. as Subst., acute-angled body, Epicur. Ep. 2 p.50 U. (pl.).
ὀξυ·γώνιος, ος, ον [ῠ] à angles aigus, Eucl. Elem. 1, def. 21 ; Theol. p. 15d ||
Sup. -ώτατος, Arstt. Cæl. 8.
Étym. ὀ. γωνία.
ὀξυγώνιος, spitzwinkelig ; μάχαιρα ὀξεῖα, Arist. Top., 15, öfter ; τρίγωνον, Euclid.