κυάμινος
κυάμινος, of beans
κῠᾰμ-ῐνος, η, ον,
- of beans, ἔτνος Henioch. 4.7, Gal. 13.12; ἄλευρον Id. 10.177.
κυάμινος, η, ον [ᾰῐ] de fève, Hénioch. (Ath. 408b) ; Gal. 14, 351.
Étym. κύαμος.
κυάμινος, von Bohnen, ἔτνος, Bohnenbrei, Ath. IX.408b u. Sp.