παριτέον
παριτέον, one must pass by, omit
παρῐτ-έον,
- one must pass by, omit, Ph. 1.532.
- II one must pass in, εἰς τὰ βασίλεια Them. Or. 15.184b.
παριτέον [ῐ] c. le suiv. Phil. 1, 532.