ἀηδώ

ἀηδ-ώ,

• = sq., gen. ἀηδοῦς S. Aj. 628 (lyr.), voc. ἀηδοῖ Ar. Av. 679 (lyr.): nom. pl. ἄηδοι Sapph. Oxy. 1787.6.7. (Mytil. acc. to Sch. S. l.c.)