ἀνόδοντος
ἀνόδοντος, ον,
- = ἀνόδων, Pherecr. 74, 82.
que no tiene dientes, desdentado
ἀνὴρ γέρων
(ζῷα)
ἀν·όδοντος, ος, ον, c. ἀνόδους, Phérécr. (Bkk. p. 406).
ἀνόδοντος, (ὀδούς), zahnlos, Pherecr. B.A. 406.