πιαλέος
πῑᾰλέος, α, ον, Ion., poet., and late Prose for πίων, Hp. Mul. 1.17, AP 6.190 (Gaet.), 299 (Phan.), Artem. 1.46, Opp. C. 1.86, etc.;
- rich, πόσις Nic. Al 360, cf. Nonn. D. 3.146, al.
πιαλέος, α, ον [ῑᾰ] gras, Hpc. 598, 27 ; Artém. 1, 46, etc. ; Anth. 6, 190, 299.
Étym. πίων.
πιαλέος, [ῑ], poet. = πίων, πόσις, Nic. Al. 360 ; Heliod. bei Stob. fl. 100.6 ; χίμαρος, Gaetul. 3 (VI.190); φθοΐς, Phani. 5 (VI.299).
πιαλέος
πῑᾰλέος, η, ον,
poetic for πίων, Anth.