φρῦνος
φρῦνος, a toad
φρῦνος, ὁ (ἡ, Babr. 28.6),
- = φρύνη, Arist. HA 609a24, Nic. Al. 567, Babr. 24.4, App.Anth. 5.47 (φροῦνον ap. Synes.); cf. φροῦνος.
- II a stone, = βατραχίτης, Cyran. 39.
- III a bird, ibid.
φρῦνος, ου (ὁ) crapaud, Arstt. H.A. 9, 40, 41 ; Nic. Al. 580 ; Babr. 24, 4, etc. ||
➳ ἡ φρ. Babr. 28, 6.
Étym. cf. lat. furvus.
φρῦνος, ὁ, die Kröte, wie φρύνη ; Arist. H.A. 9.40 ; Apolld. 2.8.4 u. A.; bei Babr. 28.6 auch ἡ φρῦνος ; aber 24.4 masc.
φρῦνος, ὁ,
- like φρύνη, a toad, Arist.