ὀχυρωτέος
ὀχυρωτέος, one must strengthen
ὀχυρωτέος, α, ον [ῠ] vb. d’ὀχυρόω, Plut. Mar. 18.
ὀχυρωτέος, Adj. verb. zu ὀχυρόω.
ὀχυρωτέος
ὀχῠρωτέος, ον,
verb. adj. of ὀχυρόω
- one must strengthen, Plut.