ἀδιαβίβαστος
ἀδιαβίβαστος, intransitive
ἀδια-βίβαστος, ον, Gramm.,
- intransitive, A.D. Synt. 286.6.
gram. intransitivo
τὸ «πλουτῶ» ἀδιαβίβαστον
• subst. τὸ ἀ. intransitividad
τὸ ἀ. τοῦ ῥήματος
ἀ·διαβίβαστος, ος, ον [ῐ] intransitif, t. de gr. Dysc. Synt. 286, 287.
Étym. ἀ, διαβιβάζω.
ἀδιαβίβαστος, intransitiv, Apoll.Dysc.