εὐηθία
εὐηθ-ία, Ion. -ίη, = foreg. (q.v.).
εὐηθία, ας (ἡ) c. εὐήθεια, Eschl. Pr. 383 ; Eur. Hipp. 639 ; Mén. (Stob. Fl. 1, 125) ||
➳ Ion. -ίη, Hdt. 3, 140 ; 7, 16.
εὐηθία, ἡ, = εὐήθεια, Aesch. Prom. 383 Eur. Hipp. 639 Men. Stob. Flor. 4.28 ; bei Her. εὐηθίη.