σίτινος
σῑτ-ινος, η, ον,
- = foreg., Gal. 12.666, Gp. 2.23.9, OGI 200.21 (Axum, iv A.D.); ἄχυρον PLips. 92.7 (ii/iii A.D.), etc.
σίτινος, η, ον [ῑῐ] c. le préc. Geop. 2, 23, 9.
σίτινος, [σῑ], zum Weizen, übh. zum Getreide gehörig, was vom Weizen, Getreide ist, Sp., wie Geop.