ἐξονειρώσσω
ἐξονειρ-ώσσω, Att. ἐξονειρώττω,
- = ὀνειρώττω, Hp. Genit. 1, Arist. GA 739a23, IG 4.951.105 (Epid.).
ἐξ·ονειρώσσω, Hpc. 232, 10 ; att. -ώττω, Arstt. G.A. 2, 4, 22 (seul. prés.) avoir des pertes séminales pendant le sommeil.
Étym. ἐξ, ὄνειρος.