ἐπανορθωτέος
ἐπανορθωτέος, to be corrected
ἐπανορθ-ωτέος, α, ον,
- to be corrected, Pl. Lg. 809b.
- II ἐπανορθωτέον one must correct, Plu. Aud.poet. 2.24a, Gal. 6.226.