εὔτειχος
εὔτειχ-ος, ον,
- = εὐτείχεος, Max.Tyr. 27.3 (Sup.), A.D. Synt. 187.11, al.
εὔ·τειχος, ος, ον, c. εὐτείχεος, Dysc. Pron. 298c, Synt. 187, 11 ||
Sup. -ότατος, M. Tyr. 27, 2.
εὔτειχος, mit guten Mauern versehen, stark ummauert, wohl befestigt, VLL S. Lobeck paralip. 245.