ναυμαχητέον
ναυμαχητέον, one must fight by sea
ναυμᾰχ-ητέον,
- one must fight by sea, Arist. Rh. 1376a2.
ναυμαχητέον [ᾰ] vb. de ναυμαχέω, Arstt. Rhet. 1, 15, 14.
ναυμαχητέον, one must fight by sea