νομιστός
νομιστός, customary
νομ-ιστός, ή, όν,
- customary, Orac. ap. Phleg. Fr. 36.10J.
- II conventional, ν. πάντα καὶ πρός τι S.E. P. 3.232.
νομιστός, ή, όν, pensé, réputé, supposé, Sext. P. 3, 24, 232, p. 186.
Étym. vb. de νομίζω.