συντακτέον
συντακτέον, one must arrange
συντακ-τέον,
- one must arrange, S.E. M. 9.367; one must prescribe, Sor. 1.26.
- 2 one must construe with, c. dat., Gal. 17(1).908, Eust. 1391.48.
συντακτέον, vb. de συντάσσω, Sor. Obst. p. 273 Dietz ; Sext. M. 9, 367.