ἀκουσιότης
ἀκουσι-ότης [ᾱ], ητος, ἡ,
- = ἀκουσία, Hsch. s.v. ἀέκητι, al.
imposición, violencia a la voluntad en dat.
glos. a ἀέκητι
glos. a βίᾳ
ἀκουσιότης, ητος, ἡ, Zwang, Schol. Aesch. Spt. 560.